A vénás trombózis egy súlyos következményekkel járó betegség, amely multifaktoriális, vagyis kiváltó okai közt genetikai és környezeti tényezők egyaránt szerepelnek. Egy gyakori genetikai elváltozás, az ún. Leiden-mutáció (másnéven aktivált protein C rezisztencia) egy ilyen, genetikai eredetű véralvadási zavart okoz. Az öröklődő trombózishajlam 80%-ban ehhez az elváltozáshoz köthető. A mutáció miatt a betegeknek fokozottan alvadékony a vére, így trombózisra - azaz vérrögképződés okozta érelzáródásra - hajlamosak.

Az elváltozás igen gyakori, Magyarországon a népesség 10%-a hordozza. Ez azt jelenti, hogy a gén két példánya közül csak az egyiken van mutáció, azonban a trombózisra való hajlam már ekkor is 8-szorosára emelkedik. Ha mindkét génkópiánkon megtalálható a hibásodás, a kockázat 80-szorosára növekszik, ha semmilyen más további kockázati tényező nem áll fenn.

Az ismeretlen okú trombózisok 20%-ában, a terhesség alatt jelentkező trombózisoknak pedig mintegy 60%-ában kimutatható a mutáció. Továbbá az ismétlődő abortuszokkal, illetve terhességi komplikáiókkal is összefüggésben lehet a genetikai elváltozás.

A Leiden-mutáció (másnéven: trombofília, aktivált protein C rezisztencia) egy genetikai eredetű véralvadási zavar. A mutáció miatt a véralvadást elősegítő faktorok bomlásának lassulása következik be, emiatt a betegeknek fokozottan alvadékony a vére, így trombózisra - azaz vérrögképződés okozta érelzáródásra - hajlamosak. Az öröklődő trombózishajlam 80%-ban ehhez az elváltozáshoz köthető. A Leiden-mutáció esetében a trombózishajlam már heterozigóta formában (amikor a gén két példánya közül csak az egyiken van mutáció) is megnyilvánul, homozigóta formában (azaz, ha mindkét példányon megtalálható) pedig sokkal kifejezettebb. Az egészséges magyar népesség 10%-a heterozigóta a Leiden-mutációra, a homozigóták részaránya néhány ezrelék. A mutációt heterozigóta formában hordozó személyeknek kb. 8-szor, a homozigótáknak pedig kb. 80-szor akkora a kockázata mélyvénás trombózisra, mint az átlag népességnek, ha semmilyen más további kockázati tényező nem áll fenn.

Fontos, hogy fiatal korban jelentkező, mással nem magyarázható és/vagy ismétlődő trombózis kapcsán minden esetben történjen meg a Leiden-mutáció kizárása. Amennyiben a betegnek vannak gyermekei vagy élnek a szülei, a vizsgálatot náluk is el kell végezni.

A protrombin vagy II. alvadási faktor mutációja az örökletes trombózishajlam második leggyakoribb oka. Az elváltozás miatt emelkedett protrombin szint alakul ki, ennek következtében a véralvadási rendszer aktivitása fokozódik, így nő a trombózis kialakulásának esélye. Ez a génelváltozás az átlagos népesség 2%-át érinti. A mélyvénás trombózis kockázatát mintegy 3-szorosára növeli. A mutációt heterozigóta formában hordozó nőkben a szívinfarktus kialakulásának kockázata négyszer nagyobb, mint a mutációt nem hordozókban, és a kockázat fokozódik, ha más rizikótényező (dohányzás, fogamzásgátló gyógyszer) is fennáll. Homozigóta formában nagyon ritka, de egyes tanulmányok szerint az ismétlődő vetélések hátterében is ez a mutáció állhat.

A mutáció vizsgálata javasolt viszonylag fiatal korban előforduló agyi érelzáródás (szélütés), illetve nőknél szívinfarktus bekövetkezése esetében, ismételt vetéléseket követően, illetve amennyiben igazoltan van a családban protrombin mutációt hordozó rokon.

Az MTHFR (metiléntetrahidrofolát reduktáz) gén mutációja örökletes módon fokozza a vér homocisztein szintjét. A vér emelkedett homociszteinszintje a népesség 5-10%-ában fordul elő, a trombózis kockázata ilyenkor a normális homociszteinszintű személyekéhez képest csaknem 3-szoros. Ez az artériás és vénás trombózis, valamint terheseknél a magzati elhalás ismert kockázati tényezője, továbbá fokozza a magzati velőcsőzáródási rendellenesség kockázatát. Az emelkedett homocisztein szint (hiperhomociszteinémia) kialakulásának nagyobb a valószínűsége, ha csökkent a szervezet folsav ellátottsága, így fokozott folsav bevitellel csökkenthető a vér homocisztein szintje. A mutáció vizsgálata javasolt emelkedett szérum homocisztein szint esetén.

A mutáció heterozigóta formája esetén egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben emelkedik a homocisztein koncentrációja a szérumban, azonban homozigóta formában ez az emelkedés már jóval kifejezettebb. A populációban a homozigóta mutáció előfordulása viszonylag gyakori, az átlagnépesség 5-15%-ában fordul elő.